Titkok Birodalma

Éjszaka van. Az erdő mélyén reccsen egy ág. A következő pillanatban valami hatalmas mozdul meg a fák között. Nem látni tisztán – csak egy világos alakot, aztán már nyoma sincs. Vajon egy vadállat volt? Vagy valami olyan, aminek nem is kellene ott lennie? Magyarország első hallásra talán nem tűnik a szörnyek és rejtélyes teremtmények hazájának. Pedig a Mátra, a Bakony, a Bükk és a Hanság mocsárvilága számtalan különös történetnek adott otthont. Vannak közöttük több száz éves mondák, modern szemtanúbeszámolók és olyan történetek is, amelyekről végül kiderült: valaki szándékosan játszott rá az emberek hiszékenységére. De éppen ettől érdekesek. Mert néha nem az a legijesztőbb kérdés, hogy létezik-e a szörny. Hanem az, hogy miért hitték el róla annyian, hogy valóban látták. A mátranováki Fanyűvő – a magyar „jeti” Ha van olyan magyar kriptid, amelyet a hazai sajtóban a legtöbbször hasonlítottak a Bigfoothoz vagy a jetihez, az a mátranováki Fanyűvő . A legenda szerint a Mátranovák környéki...

Bárhol is élünk a földön,néhány száz km-es körzetben biztosan találunk olyan embert,aki már találkozott valami megmagyarázhatatlan jelenséggel.Az évről-évre,századról-századra feltűnő ismeretlen lények száma határtalan. A mongol halálféreg A sivatag végtelen dűnéi állítólag egy borzalmas teremtménynek adnak otthont, a Mongol Halálféregnek, vagy ahogy a mongolok hívják: Allghoi khorkhoi. Általában egy hatalmas, kövér, vörös hernyóként van jellemezve 2 és 4 méter közötti hosszúsággal, ám ennek ellenére rendkívül intenzíven mozog.  Ez a hernyó állatot és embert egyaránt elpusztít - megesz (mondjuk egy sivatagban a megéléshez más módszer nemigen akad). Azonban a legenda szerint mielőtt megöli áldozatait elkábítja őket valamilyen méreggel amit az orrán keresztül fúj ki.  A halálféreg első (és eddig az utolsó jelentősebb) úttörője a csehszlovák író, Ivan Mackerle volt, ki egy mongol  tanítványától hallotta a történetet. Mackerle mesélt egy történetet a Lo...

Az ausztráliai Kék-hegységben élő bennszülöttek öregei gyakran mesélnek óriási termetű, szőrös teremtményekről. Az őslakosok tábortüzeknél elhangzott mítoszai megemlékeznek arról, hogy noha ezek a lények elsősorban bogyókon, gyökereken élnek, mégis gyakran vadásznak állatokra, a kedvenc táplálékuk pedig az emberhús. Az őslakosok szerint ezek a különös „szörnyek"még a mi korunkban is uralják Ausztrália vad. ember által ritkán felkeresett vidékeit. Adam Firth szülei is valószínűleg csak bennszülött legendának vélték a yowie nevű teremtményt, amíg 1820-ban egy nőstény előmászott a bozótból és elragadta a 7 éves fiúkat. Amikor a fiú előkerült, arról mesélt, hogy az emberszerű lény egy sziklaeresz alatt tartotta, és próbált róla gondoskodni: nyers kengurucombbal akarta megetetni. Adam a yowie-k táborhelyén tűz nyomait is látta. Az előember nem ártott a gyereknek. Amikor a keresésére induló vadászokból és juhászkutyákból álló csapat a majomemberek szállása közelébe ért, a fiú figyelm...

Bölcs sárkánykirályok az óceán mélyén, a Napban élő halhatatlan főnix, vagy épp az egyszarvú, aki Konfuciusz filozófus igazi apja volt... Hihetetlen kalandozás az ősi Kína misztikus faunájában!    A  három lény mindegyike szerepel a keresztény hagyományokban is. Kínában szintén a legendák népszerű hősei, ám - mint látni fogjuk - külsejük, viselkedésük, jellemük sokszor eltér attól, amit mi itt Nyugaton megszoktunk a saját mítoszainkból és meséinkből. így például a kínai leírások szerint a sárkányok végtelenül bölcs, jóságos, szelíd monstrumok, az emberiség első tanítómesterei - tehát távolról sem királylányokat rabló, gonosz fenevadak, mint az európai mesékben. Pont azért is e három mitikus lényen keresztül lehet legjobban bemutatni a kínai „kriptozoológiát", mert ezek nekünk is ismerősek, és Kínában is a legszentebb Négy Teremtő Lény közé tartoznak. Az ottani krónikák szerint ugyanis valaha négy isteni lény formálta meg az Univerzumot: a Főnix, a Sárkány, az Unik...

A hatvanas évek végén Szibériában, a Jakutföldön dolgozott egy geológuscsoport. A moszkvai egyetem diákjai és oktatói egy tó partján ütötték fel táborukat, amelyről a környékbeliek sok titokzatos dolgot meséltek. A Laptyevov-tengerhez közeli vidéken történt mindez. Egy napon az expedíció egyik tagja vízért ment a közeli tóhoz, és váratlanul egy állatot pillantott meg a parton: kicsi feje, fénylő, hosszú nyaka és óriási teste volt, feketéskék bőrrel borítva. A geológus riasztotta kollégáit, azok fegyverrel kezükben szaladtak oda, de akkorra már csak a parton letaposott füvét látták és a tó vizén szétszaladó gyűrűket... A szörny néhány nappal később ismét megjelent. Ekkor már többen is látták. De mivel geológusok és nem zoológusok voltak, később a hatóságoknak adott leírásuk alapján nem lehetett eldönteni, miféle állatot is láttak. A “bomba" csak később robbant; tudósok kezdték tanulmányozni a geológusok szavait, és kiderült: rendkívül hasonlóan írják le az ismeretlen állat külsejét...

Sokak szerint a Wendigo egy horror író, Algernon Blackwood által kitalált lény, azonban nagyon is van valóságalapja. Számos legenda kering a titokzatos lényről, ami Amerika északi erdeiben él, főleg Minnesota-ban. Az évtizedek alatt rengeteg bejelentés érkezett vadászoktól, túrázóktól. Az egyik történet szerint csak akkor lehet látni, ha szemben áll az emberrel, mivel annyira vékony, hogy oldalról szinte észrevehetetlen. Étvágya csillapíthatatlan, az odatévedő embereket - kivéve ha sikerül elmenekülnie -  nyersen, kannibál módjára falja fel. Az eltűnt személyek hozzátartozói, barátai, szomszédai mindd úgy vélik, hogy a Wendigo áldozatai lettek. Az amerikai indiánok több évtized alatt sajátos történetet alakítottak ki a Wendigóról. Az inuit indiánok különböző nevekkel illetik , többek között Wendigo , Witigo , Witiko és Wee - Tee - Go, de jelentésében mindegyik ugyanaz: "A gonosz lélek, aki felfalja az emberiséget."1860 körül egy német felfedező, ...