A halálkút titka: öt eltűnt lány, egy fiatal nő és a törökszentmiklósi gyilkosságsorozat, amely évtizedekig kísértette a várost
1953 és 1954 között több fiatal lány tűnt el nyomtalanul Törökszentmiklóson. A családok válaszokat kerestek, a városban egyre nagyobb lett a félelem, a rendőrség pedig sokáig nem tudta összekapcsolni az eseteket. Aztán egy asszony feljelentése olyan nyomozást indított el, amelynek során öt eltűnt lány holttestére bukkantak egy udvari kútban. A bűncselekmények miatt elítélt Jancsó Ladányi Piroskát húszéves kora előtt kivégezték. Az ügy azonban nemcsak a gyilkosságok miatt maradt emlékezetes: a nyomozás hibái, az anya vitatott szerepe és a korabeli eljárás körülményei máig fontos kérdéseket vetnek fel.
Egy alföldi város, ahol egymás után tűntek el a fiatal lányok
Az 1950-es évek elején Törökszentmiklós még egészen más világ volt, mint a mai magyar városok. Az emberek ismerték egymást, a családok mindennapjai szorosan összefonódtak, a gyerekek pedig sokszor önállóan intézték a rájuk bízott feladatokat. Egy bevásárlás, egy piacra vezető út vagy egy rokon meglátogatása hétköznapi eseménynek számított.
Éppen ezért volt különösen nyugtalanító, amikor fiatal lányok kezdtek eltűnni.
Az első ismert eset 1953 októberében történt. A következő év nyarán újabb eltűnések következtek, és a családok egyre kétségbeesettebben keresték a válaszokat. Az eltűnt lányok között voltak gyermekkorúak és idősebb fiatalok is.
A hatóságoknak kezdetben nem állt rendelkezésükre olyan bizonyíték, amely egyértelműen gyilkosságokra utalt volna. Egy eltűnt emberről nem lehet pusztán azért kijelenteni, hogy bűncselekmény áldozata lett, mert nem tér haza. Az esetek közötti kapcsolat felismeréséhez időre, tanúkra és ellenőrizhető nyomokra volt szükség.
A későbbi vizsgálat azonban feltárta: az eltűnések ugyanahhoz a törökszentmiklósi házhoz vezettek.
1953. október 13.: eltűnik a tizenegy éves Komáromi Marika
A történet első ismert áldozata a tizenegy éves Komáromi Marika volt.
A korabeli beszámolók szerint a kislányt a családja bevásárolni küldte. Elindult, de nem tért haza. A hozzátartozók először vártak, majd egyre nagyobb aggodalommal próbálták megtudni, hol lehet.
Amikor világossá vált, hogy a gyermek nem kerül elő, bejelentették az eltűnését a rendőrségen.
A keresés során olyan információ is felmerült, amely szerint Marikát korábban Jancsó Ladányi Piroskával látták. A későbbi feldolgozások ezt a körülményt a nyomozás egyik fontos, de kellő súllyal nem kezelt korai jelzéseként említik.
A történeti források alapján ugyanakkor nem indokolt minden későbbi részletet úgy bemutatni, mintha az már az eltűnés napján bizonyított lett volna. Ekkor még nem ismerték a teljes történetet, és a gyermek sorsát sem sikerült tisztázni.
Marika családja számára az eltűnés nem egy később híressé vált bűnügy első fejezete volt. Számukra egy gyermek hiányát, a bizonytalanságot és a választalanságot jelentette.
A következő hónapokban pedig újabb családok kerültek hasonló helyzetbe.
1954 nyara: újabb eltűnések, újabb kérdések
A következő év nyarán több fiatal lány tűnt el Törökszentmiklóson és környékén. Az esetek dátumai és körülményei a későbbi nyomozati és történeti feldolgozásokból ismertek.
Hoppál Piroska
A tizenhárom éves Hoppál Piroskát 1954. június 9-én látták utoljára. A beszámolók szerint csirkét vitt a piacra. Eltűnését június 12-én jelentették be.
A lány később nem került elő élve. Az ügy vizsgálatakor a ruházatával kapcsolatba hozható tárgyak is felbukkantak, amelyek a nyomozás számára jelentőséggel bírtak.
Simon Irén
A tizennyolc éves Simon Irén 1954 augusztusában tűnt el. Esete több tekintetben különbözött a gyermekkorú áldozatok történetétől.
A későbbi beszámolók szerint eltűnését a környezetében nem azonnal kapcsolták össze bűncselekménnyel. Az ilyen helyzetek a nyomozást is nehezíthették: ha valaki úgy gondolta, hogy az eltűnt személy önként távozott, előfordulhatott, hogy később fordult a hatóságokhoz.
Botos Mária
A tizenkét éves Botos Mária Mezőtúrról érkezett Törökszentmiklósra, hogy meglátogasson egy rokont. A megbeszélt találkozó azonban nem valósult meg: a kislány nem érkezett meg a várakozó családtaghoz.
A későbbi nyomozás szerint Jancsó Ladányi Piroska a pályaudvar környékén találkozott vele, majd a házához csalta.
Szőke Katalin
A tizenkét éves Szőke Katalin 1954. augusztus 14-én indult el otthonról, de nem tért vissza. Ezzel az eltűnéssel zárult az az időszak, amely alatt az öt lány eltűnt.
Az esetekről további részleteket közöl Legát Tibor levéltári kutatásokra támaszkodó cikksorozata, a Rémtörténet Törökszentmiklóson.
A történet ezen a ponton még mindig öt különálló családi tragédiának tűnhetett. A döntő összefüggést egy másik, életben maradt nő feljelentése tárta fel.
A városban nőtt a félelem
A fiatal lányok eltűnése egyre nagyobb aggodalmat keltett. A korabeli beszámolók szerint a hangosbemondóban is ismertették az eltűntek személyleírását és ruházatát, abban a reményben, hogy valaki felismeri őket vagy használható információval jelentkezik.
A városi szóbeszéd közben különféle magyarázatokat keresett az eseményekre. Ilyen helyzetekben könnyen előfordul, hogy a bizonytalanságot pletykák, alaptalan vádak és előítéletek töltik ki.
A későbbi történeti feldolgozások arra is felhívják a figyelmet, hogy a bűnügy körül ártatlan személyekkel és közösségekkel kapcsolatban is terjedtek megalapozatlan gyanúsítások. Ezeket nem szabad összetéveszteni a bizonyítékokkal.
A történet egyik fontos tanulsága éppen az, hogy egy eltűnési ügyben a feltételezések nem helyettesíthetik a tényszerű vizsgálatot. Egy gyanú csak akkor válik bizonyítható állítássá, ha ellenőrizhető adatok támasztják alá.
1954. szeptember 2.: egy túlélő feljelentése
A nyomozás döntő fordulata 1954. szeptember 2-án következett be.
Balázs Istvánné feljelentést tett Jancsó Ladányi Piroska ellen. A nő azt állította, hogy Piroska meglopta, majd megpróbálta megfojtani. Balázs Istvánnénak sikerült elmenekülnie, így olyan közvetlen információval fordulhatott a rendőrséghez, amely azonnali intézkedést tett indokolttá.
A rendőrök őrizetbe vették Piroskát, és megkezdték a kihallgatását.
Ez a feljelentés azért volt kulcsfontosságú, mert nem csupán egy újabb eltűnésről szólt. Egy konkrét személy ellen megfogalmazott, kivizsgálható bűncselekmény gyanúját vetette fel.
A hatóságok így eljutottak ahhoz a házhoz, amely később az egész ügy központi helyszínévé vált.
Szeptember 3.: a házkutatás, amely mindent megváltoztatott
Másnap a rendőrség házkutatást tartott Jancsó Ladányi Piroska lakóhelyén. A célok között szerepelt a Balázs Istvánnétól eltulajdonított csomag felkutatása.
A házban és az udvaron végzett vizsgálat során az eltűnt lányokhoz kapcsolható ruhadarabok is előkerültek. A legfontosabb felfedezés azonban az udvaron lévő, használaton kívüli kút volt.
A kútban megtalálták az öt eltűnt lány holttestét.
A holttestek állapota miatt az áldozatok azonosítása nem volt egyszerű. A megtalálásuk azonban közvetlen kapcsolatot teremtett az eltűnések és a ház között.
A nyomozás addigi szakaszában nem volt bizonyított, hogy az öt lány ugyanannak az elkövetőnek az áldozata. A házkutatás során előkerült holttestek, a tárgyi nyomok és a későbbi vallomások viszont lehetővé tették, hogy az eseteket egységes ügyként vizsgálják.
A felfedezés jelentőségét nem a későbbi elnevezések vagy a sajtó hangvétele adja. A döntő tény az volt, hogy öt, korábban eltűnt fiatal lány holttestét ugyanazon ingatlan udvarán találták meg.
Mit mondott Piroska a kihallgatásokon?
A házkutatást követő kihallgatások során Jancsó Ladányi Piroska vallomásai többször változtak.
Kezdetben más személyeket is megnevezett lehetséges elkövetőként vagy bűntársként. A korabeli beszámolókban egy szovjet katona, Nyikolaj Bogacsov, továbbá Fekete Sándor és Ajtai Julianna neve is szerepelt.
Ezeket az állításokat a hatóságok ellenőrizték. A későbbi feldolgozások szerint az érintettek alibit tudtak igazolni, és a Piroska által előadott történetek nem nyertek megerősítést. A szovjet katonáról azt is megállapították, hogy az érintett időszakban már nem tartózkodott Magyarországon.
Ez különösen fontos része az ügynek. A kihallgatás során elhangzó állítás nem automatikusan bizonyíték: azokat össze kell vetni a tanúvallomásokkal, a tárgyi nyomokkal és az időrenddel.
Piroska később beismerte az öt lány meggyilkolását, valamint a Balázs Istvánné elleni támadást. A korabeli rendőrségi szakirodalom szerint a vallomásában különféle fojtóeszközöket említett, köztük villanydrótot, kötelet és ruhaövet.
A beismerést azonban a teljes bizonyítási eljárás részeként kell értelmezni. Az ügyben nem kizárólag a vallomások, hanem a holttestek megtalálása, a tárgyi bizonyítékok és a tanúk közlései is szerepet kaptak.
Az eltűnt lányok ruhái: egy különös nyom
A történeti beszámolók szerint a házban megtalálták az eltűnt lányokhoz köthető ruhadarabokat is. A ruházat azért volt fontos, mert az eltűnéskor közölt személyleírások és az előkerült tárgyak összevetése segíthette az áldozatok azonosítását és az ügyek összekapcsolását.
Egyes korabeli beszámolók arról is írnak, hogy Piroska az áldozatok ruháiból viselt, miközben a városi hangosbemondóban az eltűnt lányok ruházatát ismertették.
Ez a részlet gyakran szerepel az ügy későbbi, sötétebb hangvételű feldolgozásaiban. Mivel azonban az ilyen elbeszélések egy része a korabeli rendőrségi közlésből származik, fontos megkülönböztetni a dokumentált tárgyi leleteket az egyes részletek utólagos, dramatizált elbeszélésétől.
A ruhadarabok megtalálása nyomozati tényként értékelhető. Az egyes ruhák viselésének pontos körülményeiről viszont csak a konkrét forrás alapján lehet felelősen állítani valamit.
Jancsó Borbála: bűntárs vagy vitatottan elítélt anya?
A nyomozás során Piroska édesanyja, Jancsó Borbála is a hatóságok figyelmének középpontjába került.
Borbála ugyanabban a háztartásban élt, és a hatóságok azt vizsgálták, tudott-e a gyilkosságokról, illetve részt vett-e azokban. A kérdés azért is vált fontossá, mert Piroska vallomásai nem voltak mindenben következetesek.
A lány több alkalommal igyekezett másokra hárítani a felelősséget, miközben az anyja szerepéről is eltérően nyilatkozott. A későbbi beszámolókban olyan tanúvallomások is szerepeltek, amelyek Borbála közreműködésére utaltak, de ezek bizonyító ereje vitatott maradt.
A korabeli nyomozásban részt vevő Lázár Bertalan rendőr százados később szakmai cikkben foglalkozott az üggyel. Elemzése rámutatott arra, hogy Borbála bűnösségének megítélése összetettebb volt, mint a lányáé, és a bizonyítékok egy részét körültekintően kellett volna értékelni.
A bíróság mindkét nőt elítélte, de a későbbi történeti értékelések nem tekintik lezártnak az anya tényleges közreműködésével kapcsolatos kérdéseket.
Ezért nem lenne helyes Borbálát minden további nélkül ugyanolyan bizonyossággal az öt gyilkosság résztvevőjeként bemutatni, mint Piroskát. A történeti feldolgozásnak egyszerre kell figyelembe vennie a jogerős ítéletet és a később felmerült bizonytalanságokat.
A zárt ajtók mögötti tárgyalás
A Szolnok megyei ügyészség 1954. szeptember 20-án emelt vádat Jancsó Ladányi Piroska és Jancsó Borbála ellen. A vádirat öt rendbeli gyilkosságot és további bűncselekményeket tartalmazott.
Az elsőfokú tárgyalásra 1954. szeptember 29-én került sor Szolnokon.
Az eljárást zárt ajtók mögött tartották. A korabeli indokolás szerint a nyomozás olyan erkölcsi és szexuális kérdéseket érintett, amelyek nyilvánosságra hozatalát a bíróság a közérdekkel ellentétesnek tekintette.
A zárt tárgyalás miatt a nyilvánosság nem ismerhette meg szabadon az eljárás valamennyi részletét. A sajtóban megjelenő rövid hírek ezért nem adtak teljes képet a bizonyítás menetéről és a vallomások közötti ellentmondásokról.
A bíróság Jancsó Ladányi Piroskát halálra, édesanyját, Jancsó Borbálát pedig életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte.
A későbbi források szerint Borbála 1969-ben halt meg a börtönkórházban.
1954. december 12.: végrehajtották a halálos ítéletet
Jancsó Ladányi Piroskát 1954. december 12-én Szolnokon kivégezték. Alig húszéves volt.
A korabeli megyei sajtó rövid, erősen elítélő hangvételű tudósítást közölt a kivégzésről. A beszámoló nyelvezete a korszak büntetőjogi és politikai sajtókultúráját tükrözte: a hangsúly a büntetés végrehajtásán és a tett elítélésén volt, nem pedig a nyomozás hibáinak vagy a bizonyítékok részletes elemzésén.
A történet részletesebb feldolgozása csak később kapott nagyobb teret. A kutatók a korabeli újságok, a rendőrségi szakfolyóiratok és a bírósági iratok alapján igyekeztek rekonstruálni az eseményeket.
A kivégzés lezárta Piroska büntetőügyét, de nem adott választ minden történeti kérdésre. Különösen az anya szerepének megítélése, a korai nyomozás hiányosságai és egyes tanúvallomások megbízhatósága maradt olyan téma, amelyet a későbbi kutatóknak is vizsgálniuk kellett.
Miért nem ismerte meg a közvélemény sokáig a teljes történetet?
A törökszentmiklósi ügy részletei sokáig csak korlátozottan voltak hozzáférhetők. A korabeli sajtó rövid hírei nem helyettesítették a teljes nyomozati anyagot, és a zárt tárgyalás is szűkítette a nyilvánosság lehetőségeit.
A későbbi kutatás számára fontos forrás lett az 1957-ben megjelent Rendőrségi Szemle tanulmánya, amelyet a nyomozásban részt vevő Lázár Bertalan írt. A szakmai beszámoló a nyomozás menetét, a vallomásokat és a bizonyítás egyes kérdéseit is tárgyalta.
Az ügy később irodalmi feldolgozásokat is inspirált. Rubin Szilárd Aprószentek című regénye a bűnügyből merít, de regényként kell olvasni, nem pedig a bírósági tárgyalás szó szerinti jegyzőkönyveként. A mű szereplőinek párbeszédei és jelenetei önmagukban nem történeti bizonyítékok.
A dokumentumokra épülő történeti feldolgozás ezért különösen fontos: segít elválasztani a tényszerűen rekonstruálható eseményeket a későbbi irodalmi és sajtóbeli ábrázolásoktól.
Öt áldozat, egy lezárt büntetőügy – és megmaradt kérdések
A törökszentmiklósi gyilkosságsorozat története több szempontból is tanulságos.
Az első a korai információk jelentősége. Egy eltűnési ügyben minden ellenőrizhető tanújelzés számíthat, különösen akkor, ha később több hasonló eset is felmerül.
A második a bizonyítékok ellenőrzésének szükségessége. Piroska több alkalommal más személyeket is megvádolt, de a későbbi vizsgálat nem támasztotta alá ezeket az állításokat. Az ügy jól mutatja, miért nem elegendő egyetlen vallomás alapján következtetéseket levonni.
A harmadik az igazságszolgáltatás és a történeti kutatás közötti különbség. A bíróság 1954-ben ítéletet hozott, de a későbbi kutatás további kérdéseket vetett fel az anya szerepével és a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban. A történeti elemzés nem helyettesíti a bírósági döntést, de segíthet megérteni annak körülményeit és korlátait.
A legfontosabb pedig az, hogy az öt áldozat nem csupán egy hírhedt bűnügy szereplője volt. Mindegyikük egy család tagja, egy gyermek vagy fiatal ember volt, akinek eltűnése és halála valódi veszteséget jelentett a hozzátartozóknak.
A történet bemutatásakor ezért a borzalom részleteinél fontosabb a dokumentált tények pontos közlése, a bizonytalanságok őszinte jelzése és az áldozatok iránti tisztelet.
További olvasnivaló: az ügy dokumentumai és történeti feldolgozásai
Aki mélyebben szeretné megismerni a törökszentmiklósi gyilkosságsorozatot, az alábbi forrásokkal kezdheti a kutatást:
Legát Tibor: „Halálkút” – Magyar Narancs. A háromrészes Rémtörténet Törökszentmiklóson cikksorozat első része, amely az eltűnések és a nyomozás hátterét mutatja be.
https://magyarnarancs.hu/lokal/halalkut-79665Legát Tibor: „A népköztársaság nevében” – Magyar Narancs. A bírósági eljárásról, a vádról és a korabeli ítéletről szóló rész.
https://magyarnarancs.hu/lokal/a-nepkoztarsasag-neveben-79874Juhász Fanni: „Anyám mondta, hogy öljelek meg” – Újkor.hu. Történeti feldolgozás, amely a gyilkosságsorozatot, a nyomozást és az anya szerepével kapcsolatos kérdéseket is tárgyalja.
https://ujkor.hu/content/anyam-mondta-hogy-oljelek-meg-jancso-ladanyi-piroska-gyilkossagsorozataLázár Bertalan: „Az eltűnésektől – a gyilkosságok sorozatáig.” A Rendőrségi Szemle 1957. március 1-jei számában megjelent szakmai beszámoló, amely a nyomozásban részt vevő rendőrtiszt szemszögéből mutatja be az ügyet.
A források egymás mellé helyezése azért fontos, mert a korabeli rendőrségi beszámoló, a sajtó és a későbbi történészi feldolgozás nem feltétlenül ugyanazokat a részleteket hangsúlyozza.
A törökszentmiklósi ügy végső tanulsága nem pusztán az, hogy egy városban öt fiatal lányt gyilkoltak meg. Hanem az is, hogy az igazság feltárása sokszor hosszú folyamat: a dokumentumokat, a vallomásokat és a későbbi értelmezéseket külön-külön és egymással összevetve kell vizsgálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése